Nyertünk és továbbjutottunk, ez jó. Az is jó, hogy végre élőben láttam egy meccsünket. Owen nem sérült meg, ez a legjobb. Kaptunk két hülye gólt és 120 percet kellett játszanunk egy másodosztályú csapat ellen, a hétvégén meg mehetünk Arsenalba. Ez rossz.
Már nyolckor a fotelban ültem, a legújabb Newcastle-szerelésemben (mez, nadrág), két sállal a nyakamban. Utóbbiaktól hamar megszabadultam, mert rájöttem, hogy melegem van. Megnéztem a műsort a vízilabdásokról, kajakosokról, aztán fél kilenckor Kaplár F. józsef és Hajdú Attila köszöntött engem, a kedves nézőt, a stúdióból. Elénekeltem a Blaydon Races-t, aztán elkezdődött a mérkőzés. Még sosem szurkoltam lila mezes csapatnak, most erre is sor került.
Az első húsz percben nem történt semmi, aztán hirtelen vezetést szereztünk. Milner beadta, N'Zogbia érkezett, a védő besegített, gól. Fölényben voltunk, de valami hiányzott. Egy csatár. Négy védővel és hat középpályással kezdtünk, így nem csoda, ha a pálya középső harmadában mi domináltunk, de ezt egy vérbeli támadó hiányában nem tudtuk kellőképpen kihasználni. A 38. percben Milner beadásába senki nem ért bele, így kettő-null. Azt hihettük, hogy innentől móka-kacagás. De nem, mert ez Anglia. No meg azért sem, mert a védelmünk meglepő dolgokra képes. Rúgattunk egy nagy gólt az összeadás-király (1+9 a mezszáma?) Morissonnal. Kettő-egy.
Második félidő. Milner jó játékos, nagyon élt az egész meccsen. Capello elfelejthetné Beckhamet már. A 75. percben csatár érkezett a pályára, helyzeteinket azonban nem értékesítettük. Úgy tűnt így is meglesz a továbbjutás, hiszen az Égszín Kékek nem igazán veszélyeztették a kapunkat. A sérülések-cserék-gólok-ilyesmik miatti két perces hosszabítás negyedik percében aztán bebizonyosodott Chris Coleman ördögi terve. A taktikai értekezleten minden bizonnyal azt mondta embereinek, hogy "srácok, félidőnként negyvenöt perc pihi, aztán a maradék időben gólt lövünk. Na? Jó ötlet, ugye? Akkor hajrá!" Védőink bealudtak, jött is a törvényszerű bedobás-fejes-baszdmeg kombó. Hosszabbítás.
A ráadásban már nem kaptunk gólt, csak rúgtunk. Owen Enrique indítását tette a helyére, továbblőve a csapatot a harmadik körbe. Az első tizenöt perc végén újra villantak a hazaiak, de a kapufa velünk volt. Továbbjutottunk és ez a lényeg. Ja, és remélem Bassong személyében nem az új Titus Bramble-t üdvözölhetjük. Mindenesetre Taylor hiányzott hátulról, egy-két csatár az elején elölről (persze Owen és Martins nagyon jók, csak lennének egészségesek) és ha még jön egy-két új arc, akkor összejöhetnek Keegan kupás álmai.
